Buda és Pest látképe a XVIII. század végén, forrás: Museum-digital
Pest történelmi zsidónegyede a főváros egyik legrégebbi, legizgalmasabb és leghangulatosabb városrésze. Sok nagy európai városban épült történelmi zsidónegyed, ilyen Prága, Krakkó, de a pesti kivételes. Különleges megjelenésének és műemlék-épületeinek köszönhetően a világörökség részének nyilvánították. Ahhoz, hogy megtudjuk miért pont Erzsébetváros ad otthont ennek a közösségnek, vissza kell menjünk a római korokig
Magyarország területén már a III. században a római Pannonia provinciában is éltek zsidók. Júdeából hazatérve, a római légiók több száz zsidó rabszolgát is magukkal hurcoltak a pannóniai katonatáborba, Aquincumba (mai Óbuda területére). Idővel zsidó kereskedők is érkeztek Pannóniába. A magyar államalapítás idejéből is maradtak fenn olyan írásos dokumentumok, amelyek a zsidók magyarországi jelenlétét igazolják. A nagyobb városokban, mint Buda vagy Sopron, hamar kialakultak a ,,történelmi hitközségek”. Az Árpád-házi királyok alatt megszorításokkal, de az európai viszonyokhoz képest biztonságosan és zavartalanul élhettek Magyarországon. A IV. lateráni zsinat (1215) után viszont megkülönböztető jeleket kellett viselniük és nem tölthettek be közhivatalokat. Ezzel szemben a királyi udvar többször igénybe vette a zsidók pénzügyi és kereskedelmi szakértelmét.
A tatárjárás során a főleg német hospesek lakta Pest majdnem teljesen elpusztult, a Duna másik oldalán fekvő Buda sem járt különben. IV. Béla felismerte, hogy a várrendszer kiépítése és a hadsereg fejlesztése elengedhetetlen feltétele a védekezésnek. Budát tette meg királyi székhellyé. Az ország újjáépítéséhez szükség volt a hitelügyletekkel is foglalkozó zsidókra. 1251-ben IV. Béla visszavonja a zsidókat korlátozó intézkedéseket, sőt, még ebben az évben kiadja a híres zsidó kiváltságlevelét, amely tulajdonképpen királyi védelem alá helyezi őket. IV. Béla alatt alakul ki a budai zsidónegyed, ahol többek között gótikus zsinagógák és fürdőhelyiségek is épülnek. A XIV. században Nagy Lajos kiüldözte őket, majd a budai zsidókat a mai Táncsics Mihály utcába telepítette le. A középkori zsidóság virágkora Magyarországon egybeesett az ország politikai-gazdasági fejlődésének csúcspontjával, Mátyás király uralkodásának korával. Egy német lovag leírása szerint Mátyás és Beatrix esküvőjén (1476) a zsidók ünnepélyesen Dávid-csillaggal díszítve, karddal, lovon vonultak fel. Budán, a mai Várnegyedben épült fel a középkori Európa legnagyobb zsinagógája.
A középkori Nagyzsinagóga rekonstruált külső képe, forrás: Szombat
Mátyás halála után ismét a zsidók helyzete bizonytalanná vált, ismét üldözni kezdték őket. A mohácsi vészt követően elmenekültek Budáról, és csak a török végleges megszállásakor tértek vissza. A török hódoltság területén és Erdélyben a zsidók szabadabban éltek, mint a királyi részeken. A törökök által megszállt országokból is érkeztek zsidók Budára, a mai Táncsics Mihály utcában telepedtek le. A XVII. század közepére Európa egyik legjelentősebb zsidó közösségének Buda adott otthont, neves tudósok és rabbik éltek ott. 1686-ban a Szent Liga erői sikeresen megostromolták Buda várát. A vár védelmében a zsidók is részt vállaltak, így annak visszafoglalása után nem kegyelmeztek nekik. A zsidónegyed majdnem teljesen elpusztult. Miután a törököket kiűzték, a hódoltságbeli zsidók egy része a török birodalom területére távozott.
A Habsburg uralom alá került Magyarországon a zsidókat épp, hogy csak megtűrték. Nem költözhettek a nagyobb városokba, csak a főurak jóvoltából a nagybirtokközpontokban, kereskedelmi utak csomópontjában telepedhettek le. A helyiek követelésére Mária Terézia 1746-ban kiűzte azt a néhány családot is Budáról. Így például a pesti országos vásárokon és heti piacokon úgy jelenhettek meg, hogy Óbudán a Zichy birtokról jártak át hajóhídon. A Pest külvárosában csak országos vásárok idejére kaptak tartózkodási engedélyt. A XVIII. század végéig a szabad királyi városok törvényei szerint zsidók csak a városfalakon kívül, úgynevezett gettókban lakhattak. Elsősorban a német askenázi zsidók telepedtek le, majd Galíciából is megindult a bevándorlás. A zsidók mezőgazdasági kereskedelemmel foglalkoztak, értékesítették a nagybirtok és falvak termékeit. Ők voltak a falvak és a városok közti kereskedelem lebonyolítói. Így váltak a nagybirtokosok fontos kereskedelmi partnereivé.
Pest lassan az ország kereskedelmi központja lett. A pesti külváros fejlődése és benépesítése a XVIII. század második felére már olyan méreteket öltött, hogy a közigazgatásnak is lépnie kellett. Pestet a gyűrű szerűen körbe ölelő külvárost a lakosság kérelmére 1777-ben kettéosztották: mai Rákóczi úttól északra fekvő terület lett a Felső-Külváros, míg a délre eső rész az Alsó-Külváros. Felső-Külvárost Mária Terézia után keresztelték el Terézvárosnak. Főleg a városkapuk mentén alakultak ki gócpontok, ide települtek a piaci kocsmák és a fogadók. A zsidók pesti horgonyhelye a vásártér volt, a Király utca torkolatánál a mai Deák tér öblében, innen terjedt el a zsidópiac elnevezés. Itt szállhattak meg a commorans, azaz az ,,időző” zsidók, akik csak egy ideig tartózkodhattak a városban.
Az osztrák örökösödési háború költségeinek fedezésére Mária Terézia türelmi adót vetett ki a zsidókra önhatalmúlag, de a háború után sem vonta vissza. Az adó összege folyamatosan növekedett: 1749-ben még csak 20 ezer arany forint volt, 1772-ben ez az összeg 50 ezerre rúgott és csak a reformkorban törlik el. A zsidók emancipációja majd II. József idején ölt nagyobb mértéket, de a jelentős változások csak a kiegyezést követően fognak bekövetkezni.